Szinte érkezésünk után néhány perccel összefutottunk a szálloda folyosóján. Leszaladtam egy lentfelejtett csomagért az autóhoz, mikor kiszállt a liftből. Széles mosoly, és az az átható, rögtön kapcsoló, "én is itt vagyok" elsöprő tekintet. Összeugrott a gyomrom, az adrenalinszintem az egekben, zubogott az ereimben a vér, és elöntött az az ismerős zsibbadás, amit szinte reflexszerűen érzek tőle. A pillanat tört része alatt konstatáltuk a helyzetet, szavak nélkül. Én még időt, teret vesztve álldogáltam volna ott a liftajtóban, mint mindig, amikor találkozunk, sehol a hazai pályán megszokott kezdeményező irányítottság, vagy tudom mit akarok tenni, sőt még a teszek valami "jót" most érzet se. Blokk. Majdnemhogy tettképtelenné dermedek, tán még mosolygásra sem futja, ki tudja, valami más dimenzióba kerülök, akaratom vesztve. Már bent álltunk mindketten a liftben, valószínűleg behúzott, és az ajtó ismét kinyílt az ebben a napszakban elhanyagolt közösségi szinten, edzőterem, uszoda, számítógépek. Mint tébláboló kisgyereket fogott kézen, vezetett a kondigépek közé, ahogy tolt maga előtt már ölelve, markolva, a testemmel csuktuk be magunk után az ajtót. Egyszerre vette birtokba a szám a szájával és nyúlt le a lábaim közé, hogy kiszabadítsa a puncim a bugyi fogságából. Egyszerre nyújtotta a nyelvét a nyelvem keresve, az ujjaival a hüvelyembe. Ismerős, jóleső, semmihez nem hasonlítható érzés. Éreztem ahogy a puncim odasóhajt egy sziát és a harc, elhúzódás legkisebb jele nélkül fogadja be, mint valaki a hazatérőt. Az első kábulatból most tértem először magamhoz és eszméltem rá mennyire is kívánom már érezni, látni a férfiasságát. Kapkodva kerestem a bejáratot hozzá. Kissé behúzta a hasát hogy beférjen a kezem, és szinte vetkőzés nélkül megfoghassam a már kemény, nedvességcseppes, vörösre izgult testrészét. Elképzelhetetlen, hogy reagálhat ilyen gyorsan a test, hogy zúghat ide ennyi idő alatt a vér, hogy kerülhetett ilyen hirtelen ilyen állapotban. Kint ülnek a makk tetején az édes nedvességcseppek, jelezve izgalmát, készültségét, mint valami őrszemek, akik érkező látogatók jöttét jövendölik hangosan kiabálva a vár belseje felé. Már-már azt gondolom mindig ilyen, ez az alapállapota :-) vagy valami számunkra ismeretlen csatornán üzen egymásnak két nemünket meghatározó főjellegünk, mint előreküldött kémek és készítik magukat elő sejtjeink, tudatában a gyors igénybevételnek, a még számunkra el sem képzelt ütközés biztos tudatában.

Még nem is észlelhettem a nyelvemmel, az ízét, még nem is érezhettem a bőr illatát, még nem tapinthattam a nyelvemmel az ismerős felületet, még nem volt olyan közel, de már minden érzékszervemmel érzem, az agyam előkapta a tapasztalatait,  és már átvágott, már játszik velem, már itt az élmény teljes aromájában. Minden jellemzőjével, érzetével, érzésével. Már a zsigereimben van ez az érzés, már tudom milyen, már már már csak egy pillanat, és már érzem fizikailag is, és a jól ismertre aha reakciója van minden sejtemnek. Kívánom. Ahogy közelebb kerülünk a pillanathoz, ahogy már látom azt akarja kényeztessem, már fog, húz a szélső fekvenyomó pad felé, már ereszkedik rá, hogy leül, közben igazít mintha csatolt része lennék, és én úgy is mozgok. Tudom mit akar, kíván, és én is azért őrülök most meg, nem is kell erre vagy bármire gondolnunk, úgy történik minden valahonnan nagyon mélyről vezérelve, mint mikor sok év után vezetek és régen nem kell gondolkodnom a mozdulataim, az út, a környezet, a szabályok és a többi jármű összehangolásán, automatizált.

Mire leül én már a térdei között térdelek. Szinte egy-egy párhuzamos mozdulattal szabadítja ki magát a ruhából és helyezkedem el, hogy végre érezzem a számmal. Mint valami mini gyerek számba akarom kaparintani a kinézett vágyott testrészét, bekebelezni, ízlelni, magamba fogadni, érezni. Végre bennem van, a nyelvemen vezetve csúszik, vagy én csúszok rajta. Ujjai a hajtincseim között, érzem az erőt amivel húz magára, önkéntelenül közelebb-közelebb, beljebb-beljebb. A makk a torkomnál, jön egy kisebb fulldoklási inger, cuppan ahogy védekezem ellene, helyezkedem, hogy maradhasson ilyen mélyen. Érzem a vér lüktetését benne, erről eszembe jutnak a saját vérereim a lábaim között. Még csak most észlelem hogy elöntött a víz, és tüzesen égek odalent. A gyomrom még mindig egy pontba csomósodott, kissé felugrott, a pulzusom a halántékomon dübögi a ritmust. Próbál a kezeivel elérni, alám nyúlni, markolni. Előre hajolva kissé feláll, hogy elérjen, belém nyúljon. Húzom le magamhoz, érezni akarom, befogadni, átadni magam. Fekszünk a pad mellett a földön, Egyik lábam valahogy fel került, most én húzom magamra, beljebb. Észlelem hogy szembe kerültünk, közelebb, belekapaszkodom a tekintetébe, végem van. Már elmenekülnék az orgazmus elől, hogy ezzel is hosszabb legyen, de már nem lehet, innen már nem. Mintha lecsillapodott volna, mintha már csak várna, figyelne. Már tudjuk hogy mindketten arra várunk, ahogy a másik eléri a csúcsokat, egyszerre akarunk ennek szemtanuja, részese, nézője, hallgatója lenni. Ez a következő "legjobb" rész, mikor a másik átadja magát az orgazmusnak. Eltorzul vagy igazán önmaga lesz azt nem tudom, de valami nagyon erős, valami nagyon beszédes, amiben benne van ez a pár pillanat, a meleg, a nyár, a szálloda véletlen potyaszolgáltatása, a vér zubogása, a legmélyebb ösztönök.

Igen, itt vagyok!